Az intézmény története

Szatmári László Péter

A tanulmány az intézmény fennállásának 50. évfordulója alkalmából készült, teljes terjedelmében megtalálható jubileumi kiadványunkban.

A történetünket áttekintő tabló itt tölthető le.

Intézményünk története az idő tengelyén

 

A pályaválasztási tanácsadás története szorosan összefonódik az elmúlt fél évszázad pedagógia, gyógypedagógia, pszichológia, pszichiátria tudományának fejlődésével, a közoktatás, a munkaügy, foglalkoztatáspolitika kérdéseivel, melyek a kor történeti-gazdasági áramlataihoz, irányelveihez igazodva keresték a megvalósíthatóság szempontjait e kérdésben. A fővárosi pályaválasztási tanácsadás intézményes történetének vázlatos áttekintésekor ízelítőt kaphatunk e helykeresés, feladatellátás változatos formáiról.

 

A kezdetek

Pályaválasztási tanácsadással összefüggő tevékenységet a fővárosban már a XX. század fordulóján végeztek a Ranschburg Pál által 1899-ben szervezett, első kísérleti laboratóriumban, ám önálló pályaválasztási tanácsadó intézmény Budapesten csak később alakult meg.

Az 1967-ben létrejött Fővárosi Pályaválasztási Intézet sokrétű feladata – közgazdasági, informatív tanácsadói és pszichológiai tanácsadói – közül kezdetben csak ez utóbbira fókuszált, az 1960-as évek végéig szinte kizárólag pszichológiai alapokon nyugodott. A tevékenység művelői között jeles pszichológusokat, pszichiátereket, orvosokat találunk.

Az elsők között a fent említett, 1906-tól Gyógypedagógiai Magyar Királyi Laboratórium néven működő, rendkívül széles tevékenységi körrel rendelkező intézetben dolgozott Szondi Lipót is. 1926-ban az „anyaintézmény” kettévált, és ő megalakította Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratóriumát, a Budapest, VIII. Mosonyi u. 6. épületében. (ma Schulek Frigyes Két tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskola).

1929-ben dr. Schnell János gyermek ideggyógyász főorvos létrehozta az Állami Gyógypedagógiai, Nevelési és Pályaválasztási Tanácsadót, amelyben „önálló részlegként működött az orvosi, a gyerekorvosi, a pszichológiai, a pályaalkalmassági, a pszichoterápiás és a beszédterápiás osztály.”

1934-ben átszervezés után a Magyar Királyi Gyermeklélektani Intézetben Nevelési és Pályaválasztási Tanácsadó kezdte meg működését.

„…A Magyar Királyi Gyermeklélektani Intézet Nevelési és Pályaválasztási Tanácsadóját, mely hazánknak egyetlen ilyen irányú állami intézménye, tömegesen keresik fel a tanácstalan szülők gyermekeikkel, tanárok, tanítók, iskolaorvosok növendékeikkel. Az intézetben az arra rászoruló gyermek orvosi, pszichológiai vizsgálaton esik át, a szülőket, nevelőket megfelelő tanácsokkal, útbaigazításokkal látják el, s a gyermeket vagy szükség esetén szüleit pszichoterápiai kezelésben részesítik.”

A közoktatás irányából támogatottan 1912. február 1-jén, Bárczy István főpolgármester jelenlétében tartott ünnepségen felavatták a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot

A Szeminárium a Budapest, VIII. Mária Terézia tér 8-9. sz. alatti népiskolában kapott helyett (ma Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium). Érdekesség, hogy az 1950-es budapesti távbeszélőnévsorban Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó Intézet név alatt szerepel a cím. Az itt folyó munka a nevelés, a pályaválasztás és a gyermekvédelem kérdései köré szerveződött. Vezetője Nagy László volt.

1929-ben alakult meg az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Képességvizsgáló Intézete.

A II. világháború előtti korszakból származó dokumentumok megemlékeznek a Magyar Királyi Gyermeklélektani Intézetről, ahol Hóman Bálint kultuszminiszter 1936-os rendelkezése alapján a tanítók és tanárok lelkihigiénés kiképzésben részesülhettek.

Megemlítendő a Fővárosi Tehetségvizsgáló és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, melynek az Állami Kemény Zsigmond Gimnáziumban biztosítottak helyet (ma Budapest, VI. Rippl-Rónai utca 26).

A Magyar Országos Tudósító 1938 májusában a következőről ad hírt: „május 11-én a Pedagógiai Szeminárium lélektani laboratóriumában megkezdi működését a pályaválasztási Tanácsadó, amely a tanulók részére mielőtt kilépnek az életbe, megfelelő útbaigazítást nyújt majd”.

A Fővárosi Pedagógiai Szemináriumon belül 1941-től működött a Lélektani és Pedagógiai Laboratórium, majd megalakult a Székesfővárosi Pályaválasztási Tanácsadó és Képességvizsgáló Intézet, amit 1945-ben Fővárosi Lélektani Intézetté szerveztek át. Ennek 1947-ig Mérei Ferenc volt a vezetője.

A háborút követően az Állami (már nem Királyi) Gyermeklélektani Intézetnek a fővároson kívül 10 megyeszékhelyen volt pályaválasztási részlege. 1949-ben azonban azonnali hatállyal megszüntették a vidéki telephelyeket, csak a budapesti központ működhetett tovább azzal a feltétellel, hogy kizárólag a szovjet pszichológusok által kidolgozott módszereket alkalmazhatják.

A Magyar Tudományos Tanács az 1940-es évek végén, az „ötéves tudományos terv” kidolgozása során a Neveléstudományi Intézet (igazgató: Mérei Ferenc) mellett megemlítette a Budapesti Pályaválasztási Tanácsadót is.

Mérei későbbi elbocsátása, majd az 1956-os eseményekben vállalt szerepe miatti börtönbe zárását követően több évig szinte nem beszélhetünk pályaválasztási, pályairányítási tevékenységről.

A Rákosi-rendszerben „gyanúsnak”, a „dekadens” nyugati világhoz kötöttnek tartott pszichológia tudománya a Kádár-korszakban kezdett lassan elfogadottabbá válni.

A Munkaügyi Minisztériumban 1959-ben megalakult a Munkalélektani Csoport, de előzménynek tekinthető a MÁV, majd a később Közlekedés-és Postaügyi Minisztérium által létrehozott Pályaalkalmasságot Vizsgáló Intézet is, amely szakmai tapasztalataival hozzájárult a továbbtanulási pszichológiai vizsgálatok lefolytatásához.

Itt mindenképpen – a teljesség igénye nélkül- meg kell említeni néhány pszichológus nevét, akik így vagy úgy, közvetett vagy közvetlen módon hatást gyakoroltak az FPI és utódai pályaválasztási tanácsadási módszereire, protokolljára. Rókusfalvy Pál, az ötvenes évek második felében a MÁV Pályaalkalmassági Vizsgálójában megszerzett tapasztalatait sikeresen ültette át a pszichológiai alapú továbbtanulási pályaválasztási tanácsadás gyakorlatába. Csirszka János a 60-as években a Munkaügyi Minisztérium keretein belül alakított ki egy pályaválasztási tanácsadó és munkalélektani csoportot.

Sok-sok elismert szakember, kutató tartozik e kiváló, rangos társasághoz, a későbbi időkből, napjainkból is említve Ritoók Pálné Ádám Magdát, Völgyesy Pált, Szilágyi Klárát, Gelléri Józsefet, Albrecht Vilmost, Szőnyi Magdát, akiknek a nevéhez számtalan meghatározó, tudományos, módszertani munka (könyvek, egyetemi jegyzetek stb.) megírása fűződik.

 

A Fővárosi Pályaválasztási Intézet megalakulásának előzményei

A fővárosi (és megyei) pályaválasztási tanácsadó intézmények megalakulása első előzményének az 1024/1959. évi (VII. 19.) kormányhatározatot tekintjük, amely egyebek mellett kimondta:

„A Kormány szükségesnek tartja a pályaválasztási tanácsadás megszervezését. Utasítja a munkaügyi minisztert és a művelődésügyi minisztert, hogy irányelvek kidolgozásával és rendszeres közreműködéssel biztosítsák, hogy a pályaválasztási tanácsadás a népgazdaság szükségleteinek megfelelően történjék.”

A pályaválasztási tanácsadó intézmények létrejöttének következő fejezetét az „Ifjúsági tanácsadásról szóló 1027/1961. (XII.30.) sz. kormányhatározat”, és az ezt követő végrehajtási utasítás jelentette. A legfontosabb feladatok között szerepelt, hogy

„Az ifjúság pályaválasztásának megkönnyítése érdekében országos pályaválasztási felvilágosítást, illetőleg tanácsadást kell szervezni.” Illetve másutt:

„a tanácsadást a népgazdasági terveknek, ezen belül egyes területi egységek (megyék, városok, községek) munkaerőszükségletének figyelembevételével kell végezni”.

A pályaválasztási tanácsadás országos irányítását a Munkaügyi Minisztérium vállalta magára a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Tervhivatal bevonásával.

Kimondták, hogy a fővárosban és a megyékben meg kell szervezni az ún. Pályaválasztási Tanácsokat, ahová delegálási jogot kap a KISZ, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa.

A propagandatevékenység segítésére a sajtó bevonását kezdeményezték. Feladatul tűzték ki pályaválasztási előadások, ankétok, szakmai versenyek és kiállítások szervezését. A munkába be kellett vonniuk az adott település nagyobb gyárainak, üzemeinek a képviselőit is.

Végezetül az iskolai pályaválasztási tájékoztatás és felvilágosítás fontosságát emelték ki a szülők-tanulók, a szülői munkaközösségek és gyermek-és ifjúságvédelemmel foglalkozók vonatkozásában. A pályaválasztási tevékenységet beépítették a tanmenetekbe is.

A fenti, törvényi előzmények után Budapesten is elkezdődött a Fővárosi Pályaválasztási Intézet megszervezése.

A 2200/1964. sz. kormányhatározat alapján a Fővárosi Tanács akkori elnöke, Sarlós István a Végrehajtó Bizottságnak adta ki a feladat végrehajtását.

A Munkaügyi és Tervosztály „tevékenyen vegyen részt az ifjúság szakképzésével foglalkozó tervek kidolgozásában, beiskolázási arányok kialakításában, a felnőtt szakképzés elősegítésében”

Budapesten első lépésként a megalakult a Fővárosi Pályaválasztási Tanács. Ezzel egyidőben a Minisztériumban is külön ifjúsági és pályaválasztási csoport jött létre Havas Ottóné vezetésével, aki több pályaválasztással kapcsolatos publikációt adott közre.

A pályaválasztási intézet megalakítása tehát egyértelműen „népgazdasági” céllal jött létre: olyan távlati szándékkal, hogy a „munka termelékenységét, hatékonyságát milyen gyorsan tudjuk növelni, és ennek érdekében mennyire tervszerűen és gazdaságosan használjuk fel a munkaerőt”.

1964.október 28-án tartott ülésén a Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága. kimondta: „…az érdekelt szervekkel közösen fővárosi hatáskörben működő Ifjúsági Foglakoztatási és Pályaválasztási Irodát kell létrehozni, amely szakemberek közreműködésével foglalkozik a fiatalok pályaválasztásának segítésével, munkába helyezésével”.

Az Ifjúsági Irodát a Budapest, VII. Nyár u. 9. sz. alatti Ipari Tanulóintézetben (ma Arany János Műszaki Szakgimnázium és Szakközépiskola) helyezték el, ahol orvosi vizsgálatokat, filmfelvételek bemutatását és pályaválasztási tanácsadást is folytattak.

 

Fővárosi Pályaválasztási Intézet – FPI (1967-1987)

Hivatalosan a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1966. VI. 30-án hozott 312. sz. határozatával alapította meg a Fővárosi Pályaválasztási Intézetet (FPI).

Valószínűsíthető, hogy az intézet a tevékenységét csak a következő évben kezdte meg, így az 1967-es dátumhoz köthető a megalakulás éve. Az intézmény 1982. július 31-ig a Munkaügyi Főosztály, utána pedig a Művelődésügyi Főosztály felügyelete alatt tartozott.

Első igazgatójául Perlai Bélát nevezték ki (1966. augusztus 1.). Egy olyan intézmény alapjait kellett leraknia és folyamatosan fejlesztenie, amely a későbbiekben országos hálózattá fejlődött.

Az úttörő szerepet betöltő fővárosi intézmény mintájára aztán sorra alakultak a megyei pályaválasztási intézetek. Az országos hálózat kiépítése 1972-re fejeződött be. A megyeszékhelyek mellett rövidesen központi irányító szervezet (OPTI) is alakult.

A később alapított, szakmai, módszertani irányító, koordináló szerepet betöltő intézmény, a Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) is az FPI nyomdokain haladva építette fel szervezetét, működését. (Érdekesség, hogy az FPI a Budapest, VII. Nyár utcai első székhelyét két év után az OPTI-nak adta át, majd átköltözött a Budapest, V. Deák Ferenc utca 17. szám alá.

Az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnek később a Budapest, VIII. Könyves Kálmán körút 48-52. sz. lett a székhelye. 1981. augusztus 1-jéig működött önállóan, ezt követően a művelődési miniszter döntése alapján beleolvadt az Országos Pedagógiai Intézetbe (OPI), amelynek keretén belül létrejött a Szakképzési Igazgatóság Pályaválasztási Tanácsadó Osztálya. Ezzel párhuzamosan a megyei pályaválasztási irodákat is leépítették, majd integrálták a megyei pedagógiai intézetekbe.

Hogyan épült fel, mivel foglalkozott a „hőskorszakban” a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó?

Röviden, 3 pillérre támaszkodott a tevékenysége:

  1. közgazdasági feladatok
  • pályaválasztási szándékok és lehetőségek elemzése a demográfiai adatok alapján
  • tájékozódás a távlati munkaerőszükségletről
  • javaslattétel a továbbtanulás, illetve a foglalkoztatás biztosítására
  • a szakmunkás-beiskolázás éves és távlati tervjavaslatának elkészítése
  • reprezentatív felmérések, kutatások végzése a tanulók munkaerőpiaci szándékáról
  1. pályaválasztási tanácsadás; propaganda feladatok
  • egyéni pályaválasztási szaktanácsadást végezése
  • az osztályfőnökök, szaktanárok iskolai pályaválasztási tanácsadó munkájának a segítése
  • együttműködés az oktatásügyi és egészségügyi szervekkel
  • pályaválasztási kiadványok készítése és terjesztése
  • kiállítások, ankétok, üzemlátogatások szervezése
  1. pszichológiai tanácsadói feladatok
  • rendszeres konzultáció a pályaválasztási tanácsadókkal
  • rendszeres konzultáció, továbbképzés az osztályfőnökök számára
  • csoportos és egyéni pszichológiai vizsgálatokra épülő tanácsadás
  • legalább két konkrét pályaterv megbeszélése a tanácskérővel
  • együttműködés az Iparitanulók Egészségvédelmi Intézetével

Ezek a tevékenységek alkották az intézet belső szervezeti felépítésének az alapját a következőképpen:

  • közgazdasági csoport (5 fő)
  • pályaválasztási tanácsadó és propaganda csoport (7 fő)
  • pszichológiai szaktanácsadó csoport (9 fő)
  • gazdasági csoport, technikai részleg (5 fő)

A fenti struktúra alapján beindított pályaválasztási tevékenység már rövid idő alatt is látványos sikereket eredményezett. A fővárosi ifjúságnak nyújtott ingyenes szolgáltatás gyorsan népszerűvé vált a tanulók, szülők és a pedagógusok körében.

Az intézet igazgatója 1968. március 16-i dátummal keltezett jelentésében (rendszeresen be kellett számolni a fenntartó főosztálynak) összegezte a már elért eredményeket:

A közgazdasági csoport (később Közgazdasági és Szociológiai Osztály;) 34.000 tanuló és szülő véleményének meghallgatásával gyűjtött adatokat a 7. osztályos tanulók pályaválasztási szándékairól. A felmérés tapasztalatait „Pályaválasztási Közlemények” címmel juttatták el az iskoláknak. Ugyancsak felmérték az érettségizettek továbbtanulási, illetőleg az elhelyezkedési elképzeléseit.

A Központi Statisztikai Hivatallal végzett közös kutatás a tanulók tanulmányi, szociális, családi és egyéb körülményeit vette górcső alá. A felmérés sokoldalúan mutatta be a továbbtanulást, pályaválasztást befolyásoló problémákat.

A pályaválasztási csoport tanácsadói szolgáltatását 1967-ben 4000-en (tanulók, szülők) vették igénybe. Ezek közül 600 „testi fogyatékos, illetve szívbeteg” gyerek továbbtanulását, illetve munkába állítását segítették.

Az intézet feladatai közé tartozott a fiatalok elhelyezkedésének a támogatása is: a pályaválasztási csoport 1500 frissen végzett általános iskolai tanulónak tudott munkalehetőséget kínálni.

A Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó kötet 1967-ben már 15.000 példányszámban jelent meg. Az intézet külön kiadványt készített az osztályfőnökök számára „Pályairányítási Útmutató” címmel. Ez nagy segítséget jelentett a pályaválasztási osztályfőnöki órák, illetve a szülői értekezletek megtartásához.

Az Oktatási Osztály és a Pedagógusok Fáklya Klubjának a közreműködésével pályaválasztási előadássorozatot indítottak 1200 tanár részvételével. 600 pedagógus jött el a Munkaügyi Minisztériummal közösen szervezett pályaválasztási filmankétra. Az első ízben 1966 végén tartott pályaválasztási kiállításra 200.000 érdeklődő látogatott ki. A Budapesti KISZ társrendezőként működött közre. A rendezvényen 160 szakember bevonásával tanácsadást is biztosítottak, amelyet 35.000 tanuló vett igénybe.

Kiállításokat, versenyeket, vetélkedőket (pl. Alkotó Ifjúság kiállítás; Ki minek mestere? vetélkedő; Pályaválasztási hetek rendezvénysorozat stb.) szerveztek a fiataloknak.

Csaknem 4000 érettségi előtt álló tanulót vonzott a középiskolások felsőoktatási tájékoztatója, és több mint 10.000 szülőnek tartottak pályaválasztási ankétokat a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságával közösen.

A pszichológiai csoport 1967 decemberében kezdhette el a tevékenységét. A késlekedés okaként elsősorban a megfelelő felszereltség, műszerezettség hiányát említették. Emellett a vizsgálati eljárási szabályok kidolgozása, a beutalási rendszer kialakítása is több időt vett igénybe.

Nagy segítséget jelentett a vizsgálati módszerek kialakításában a Munkaügyi Minisztérium Munkalélektani Intézetétől kapott útmutatás.

A pszichológiai tanácsadás egyébként először kísérleti jelleggel indult be, és kihelyezett telephelyeken működött. Ilyen volt a Budapest, XIII. kerületi Thälmann (ma Fiastyúk) utcai Általános Iskola, valamint a budapesti Veres Pálné Gimnázium, és a Hűvösvölgyi Nevelőotthon.

A kezdeti nehézségek ellenére 1967 decembere és 1968 februárja között 741 diák vizsgálatára került sor. Ez a szám 1970-re 6000-re nőtt, és ekkorra már 60 különböző vizsgáló eljárással (tesztek, műszerek) rendelkeztek.

A 70-es évekre kialakult a pályaválasztási intézetek gyári, üzemi, közhivatali kapcsolatrendszere.

A tanácsadók rendszeres információt kaptak a szakember-szükségletről, a kurrens szakmák köréről. Ugyanakkor a nagyobb gyárakban, üzemekben pályaválasztási megbízottat jelöltek ki, aki egyrészt a pályaválasztási intézetekkel tartotta a kapcsolatot, másrészt az iskolákkal működött együtt (gyár- és üzemlátogatások).

Ugyancsak ebben az időszakban épült ki a pályaválasztás iskolai hálózata is. Az általános és középiskolai pályaválasztási felelősök összeköttetésben álltak a megyei (és fővárosi) pályaválasztási intézetekkel. A rendszeres iskolai kapcsolattartás mellett megvalósult a pályaválasztási felelősök képzési, továbbképzési rendszere.

Az intézet rövidesen egy intézményegységgel bővült:

 

Ifjúsági Munkavállalási Tanácsadó (IMT)

Az 1971. évi 4. sz. törvény az ifjúságról (röviden Ifjúsági Törvény) tovább bővítette az FPI feladatkörét.

Az Ifjúsági Törvényből és az 1029/1971. (VII.3.) sz. Korm. határozat végrehajtásából adódóan a Fővárosi Tanácsnak a pályaválasztás munka továbbfejlesztéséről kellett gondoskodnia. Ennek során – a Fővárosi Pályaválasztási Intézet keretein belül – létrehozták az Ifjúsági Munkaerőgazdálkodási Hivatalt, amely az első munkába lépők elhelyezésével foglalkozott.

Az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottságának 1972. június 30-án keltezett helyzetértékelésében javaslat született arról, hogy a munkába lépő fiatalok elhelyezésében jelentős szerepet töltene be egy megalakítandó ifjúsági munkavállalási tanácsadó szervezet, melynek elsődleges feladata a vállalatok és üzemek, valamint a fiatalok közötti szervezett kapcsolatok megteremtése lenne.

A javaslat megvalósításaként 1972-ben a Munkaügyi Főosztály hatáskörében a Fővárosi Pályaválasztási Intézet irányításával megkezdte működését az Ifjúsági Munkavállalási Tanácsadó (IMT). Az FPI égisze alatt működő szervezet a Budapest, XI. Bicskei utca 6. sz. alatt kapott elhelyezést. Vezetőjének Dr. Váradi Lajost nevezték ki. Az irodának kevés alkalmazottja volt. 1982-ben mindössze 4 főállású és 2 részfoglalkozású tanácsadót foglalkoztattak.

Az IMT-nek egyéb feladatai közé tartozott a diákok nyári szünidei munkalehetőségeinek a feltérképezése, közvetítése.

Nagy népszerűségre tett szert önálló, minden évben megjelenő, Ifjúsági Munkavállalási Tanácsadó címmel megjelenő kiadványuk.

A füzetben nagyon sok munkalehetőséget ajánlottak a fiatal munkavállalóknak. Igazolásul említjük a Kádár-korszak talán legnépszerűbb, színes hírekkel jelentkező napilapját, az Esti Hírlapot. Az 1978. március 21-i számában hírt adtak arról, hogy a vállalatok az IMT közvetítésével nyárra 20.000 diákot várnak szünidei munkára.

A fiatalok elhelyezkedését segítő szolgáltatás, valamint a pedagógus munkaközvetítési feladat nagy szerepet játszott a pályaválasztási tanácsadó és a munkaügyi központ későbbi fúziójában. A pedagógus munkaerő-közvetítő szolgáltatás mozgatórugója a 70-es, 80-as években a fővárosban tapasztalható tanárhiány volt. Sok iskola csak képesítés nélküliekkel tudta megoldani létszámgondját.

A Végrehajtó Bizottság. 1977. augusztus 17-i ülésén a 7o6/1977. sz. határozatában utasította a Művelődésügyi és a Munkaügyi Főosztály vezetőjét, hogy a pedagógus munkaerő irányításával kapcsolatos feladatokat a Fővárosi Pályaválasztási Intézet részére adja át.

A képesítés nélküli tanárok alkalmazását többek közt FPI engedélyhez kötötték.

A most bemutatott permanens fejlődés 1980-ban megállt a Munkaügyi Minisztérium Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallá (ÁBMH) történő átalakulásával. Az összeszokott szakembergárda szétesett, jóllehet a munka jelentőségét mindig minisztériumi rendelet-szintű jogszabály ismerte el.

A Fővárosi Pályaválasztási Intézetet tekintetében 1981-től a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya vette át a fenntartói szerepet.

A munkaügytől levált a tevékenység a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felügyelete alá került. A 3/1982. (II. 10.) MM. rendelet kiemelt szerepet biztosított a pályaválasztás irányításában az Országos Pedagógiai Intézetnek (kutatás, módszertani fejlesztés, propaganda, továbbképzés). Az OPI megnövekedett jelentőségének következménye volt, hogy néhány év elteltével a tevékenység kizárólag a megyei pedagógiai intézetek ellátási körébe került.

Ám a pedagógiai intézetek szerteágazó tevékenységük (a pedagógusok szakmai képzése, szakfelügyelete stb.) és korlátozott anyagi lehetőségük miatt nem tudták a pályaválasztási munkát kellő mértékben felvállalni, ezért a megalakuló munkaügyi központok vették át –csökkent intenzitással- a pályaválasztási feladatot. Budapesten továbbra is működött a pályaválasztási tanácsadó.

A 80-as években a gazdasági és politikai életben hatalmas változások zajlottak. Az évtizedek óta regnáló szocialista államhatalom súlyos válságba került. Az állam adósságcsapdába került, a gazdaság a csőd szélén állt, a feltörekvő új politikai erők a rendszer megreformálását sürgették.

A rendszerváltás idején a hatalmas iparvállatok gazdálkodásuk racionalizálására kényszerültek, ami a nagyarányú létszámleépítéssel párosult. Magasan képzett mérnököktől a szakmunkásokig sokan veszítették el az állásukat vagy tartósan nem tudtak elhelyezkedni.

A munkaközvetítő irodák forgalma a sokszorosára nőtt, a bejelentett álláshelyek száma viszont egyre csökkent. A nagyobb gyárak, üzemek csoportos létszámcsökkentést, létszámleépítést jelentettek be. A korábbi teljes körű foglalkoztatottság (büntették azt, aki a személyi igazolványában nem igazolt munkaviszonyt!) megszűnt, megjelent ugyanakkor az addig rendszeridegennek tartott fogalom: a munkanélküliség. A bajba jutottak munkabér helyett munkanélküli-segélyt, bérpótló járadékot (1989-től) kaphattak meghatározott munkaviszony igazolása esetén.

A változások következményeként a Munkaügyi Főosztály (Terv-és Közgazdasági Osztály) az FPI és a Fővárosi Munkavállalási Tanácsadó (FMT) egyesítése mellett érvelt,indokoltnak látva a két szervezet (FPI és FMT) párhuzamos munkájának megszüntetését.

Az előterjesztést elfogadták, így 1987. december 31-ével lezárult a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó „pályafutásának” első, 1967-ben kezdődő szakasza.

 

Fővárosi Pályaválasztási és Munkavállalási Tanácsadó – FPMT (1988-1991)

1988. január 1-jei dátummal létrejött az egyesített szervezet, vezetője az FPI korábbi igazgatója, Perlai Béla lett, aki nagy erőfeszítéseket tett a két szervezet munkájának harmonizálására.

„Az integrált szervezeti keretek lehetővé teszik a pályaválasztás, pályaorientálás, munkahely-feltárás, munkába irányítás, a képzés, az átképzés és a munkaerő átcsoportosítás egységes, komplex kezelését, irányítását. A szervezeti feltételek alapot adhatnak a szélesebb körű, foglalkoztatáspolitikai szempontok vezérelte pályaorientációs tevékenység kibontakoztatására, ami közelebb vihet a munkaerőpiaci realitásokhoz is”.

Ezen átalakítások és intézkedések mellett átmenetileg háttérbe szorult a korábban domináns pályaválasztási tanácsadás. A modell 3 éven át a Fővárosi Pályaválasztási és Munkavállalási Tanácsadó irányítása alatt működött, majd egy törvényi változás miatt új néven folytatódott.

A 125/1990 (XII.30). sz. Kormányhatározattal létrejött a Fővárosi Munkaügyi Központ. Ezzel egyidejűleg megszűnt a korábbi fenntartó, a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Munkaügyi (Tervgazdasági) Főosztálya.

 

Fővárosi Munkaügyi Központ – FMK (1991)

Rövid ideig (néhány hónapig) ebben a szervezeti felállásban kapott helyet a pályaválasztási tanácsadás. A megszűnő FPMT integrálódott az új szervezetbe

A Fővárosi Munkaügyi Központtal kialakított kapcsolatban a hangsúly a munkavállalást segítő tevékenységekre helyeződött, de kétségtelenül nagy érdem, hogy a megyékben szinte megszűnő tanácsadási tevékenység a fővárosban –ha szűkebbre szabott keretek között is-folytatódni tudott.

 

Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó – FPT (1991-1999)

A munkaügyi központtól való függetlenedés a Fővárosi Önkormányzat 1991. május 1-jei dátummal hozott, 480/1991 (IV.25) sz. közgyűlési határozatával vált véglegessé, s ezzel egyidejűleg önálló költségvetési intézményként megalakította a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadót.

Az intézet az Oktatási Ügyosztály fenntartásában, szakmai irányítása alatt folytatta tevékenységét, amely jellegét tekintve – a később hatályos oktatási törvényben (az 1993. évi LXXIX törvény a közoktatásról) is deklarált (34. paragrafus) – pedagógiai szakszolgáltatás, így az oktatásirányításhoz kellett mindenképpen tartoznia.

Az Önkormányzat 1992.április 1-ji döntésével, az 1992.08.01-1997.07.31-ig tartó ciklusra Kárpáti Györgyöt bízta meg az intézet vezetésével, aki igazgatói mandátuma többszöri meghosszabbításával nyugdíjba vonulásáig töltötte be ezt a posztot.

A fővárosban tehát megmaradt a tevékenység, vidéken ugyanakkor egyre drámaibbá vált a helyzet. Az FPT által 1995-ben végzett felmérés alapján országos szinten mindössze 38 főt alkalmaztak pályaválasztási tanácsadó munkakörben. Összehasonlításként ez a szám 1979-ben 365, 1987-ben 130, 1988-ban 104 főt jelentett. (Ez nem tartalmazza a munkaügyi szervek által jelzett létszámot, mivel ott csak áttételesen beszélhetünk pályaválasztásról.)

A csökkenő létszámmal párhuzamosan leépült az iskolai pályaválasztási hálózat is, megszűntek a pályaválasztási munkaközösségek. Elmaradtak az üzem- és gyárlátogatások. Hiányoztak a szakmai továbbképzések.

Ebben reményteli változást hozott az 1993. évi LXXIX (VIII.3.) Közoktatási Törvényre épülő, 1995. október 26-án végleges formában elfogadott Nemzeti alaptanterv (NAT) rendeletbe foglalása. A NAT által felsorolt műveltségterületek között szerepelt a pályaorientáció is.

A pedagógusoknak a tantervbe épített pályaorientációs órákon kellett foglalkozniuk a gyerekek önismeretének fejlesztésével, valamint a szakmák, foglalkozások bemutatásával, pályaismerettel. Ezáltal szorosabb kapcsolat épült ki a tanárok és a pályaválasztási szakemberek között.

A hivatás megmentése érdekében megalakult a Pályaválasztási Tanácsadók Országos Egyesülete, hogy összefogja a pályaválasztási tanácsadással foglalkozó szakembereket.

Már 1994-ben felmerült az intézet kiköltöztetésének a terve a „legendás” Budapest, V. kerületi Deák Ferenc utcából. ( Sok szülő gyermekként ott vett részt tanácsadáson, és az akkor szerzett pozitív tapasztalatok, emlékek alapján hozza el most gyermekét a Vas utcába.)

A hosszúra nyúlt tárgyalások és felújítások miatt a folyamat évekig elhúzódott, végül 1998 novemberében az intézet átköltözött a Budapest, VIII. Vas u. 8-10. szám alatti ingatlanba, melyet a továbbiakban a Fővárosi Pedagógiai Intézettel (FPI) közösen használnak.

 

Fővárosi Ifjúsági és Pályaválasztási Tanácsadó – FIPT (1999-2007)

Az Ifjúsági és Sportminisztérium létrejöttével (1988) nagyobb teret kaptak a fiatalság problémáinak kezelésére hivatott intézmények fejlesztésére vonatkozó elképzelések.

A törvényi változások következtében a fővárosra „hárult”, mint a kötelező alaptevékenységet biztosító fenntartónak a továbbtanulást segítő intézményrendszer korszerűsítésének a feladata. A kormányzati szándék érvényre jutása az intézmény nevébe az „Ifjúsági” jelző beiktatásával, és az ehhez tartozó jelentéstartalom bővítésével alakította át az FPT  tevékenységét. Az intézeti struktúrában is változás történt.

A Közgazdasági Osztály már korábban megszűnt. Az alaptevékenységet mind a mai napig magas színvonalon ellátó osztályok, a Tájékoztatási Osztály (más néven: Tanácsadó Osztály; vezető: Kocsis Antal, majd Málnási Gábor) és a Pszichológiai Osztály (vezető: Rozsnyai Margit) mellé új szervezeti egység állt fel.

Az Ifjúságvédelmi és Nevelés-módszertani Osztály (vezető: Kövér Anikó, majd Fótiné Németh Margit) megalakításával előtérbe kerültek a gyermekvédelem, ifjúságsegítés, deviancia-veszélyeztetettség kérdései, és igyekeztek teret biztosítani a fiatalok számára nyújtott életvezetési tanácsadásnak is.

Az újonnan alakult osztály sokrétű tevékenységet folytatott:

  • szakmai találkozókat szervezett gyermekjóléti szolgálatok részére,
  • problémafeltáró és megoldáskereső fókuszcsoportos megbeszéléseket tartott a nevelési tanácsadók, gyermekjóléti szakemberek, iskolapszichológusok és    gyermekvédelmi felelősök részvételével,
  • foglalkozott a családon belüli erőszak létező jelenségével, a segítségnyújtásban aktívan részt vállalt,
  • egészégügyi szakembereket vont be az ifjúságvédelmi munkába

Emellett a hagyományos pályaválasztási alapellátás is további sikereket könyvelhetett el. A Tájékoztatási Osztály által szerkesztett, korábban „Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó” néven megjelenő kiadvány ekkor „Iskolaválasztás előtt…” címmel jelent meg. A kötet hatalmas segítséget jelentett elsősorban a továbbtanulás előtt álló általános iskolásoknak, de az érettségizni kívánó szakmunkásoknak, illetve az érettségi után szakmai végzettség megszerzését célul tűző diákoknak is.

Ebben az időszakban az intézet vállalta a pest megyei tanulók továbbtanulási tanácsadását, vizsgálatát is. Számukra, újdonságként megjelentették az „Iskolaválasztás előtt Pest megyében” c. kötetet is, sőt még a kisebbekre gondolva az óvodából az iskolába lépést segítő kiadványt is.

A továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadó kollégák a fővárosiak mellett Érdtől Ceglédig, több pest megyei pályaválasztási rendezvényen segítették hasznos ötletekkel, javaslatokkal a tanácstalan gyerekeket és szüleiket. Kerületi pályaválasztási „instruktori” rendszer alapján rendszeres kapcsolatot tartottak fenn a pedagógusokkal.

Működtették az ún. Beiskolázási Irodát, amely a felvételt nem nyert általános iskolások tanintézményben történő elhelyezéséhez nyújtott segítséget. Emellett „Egyetemi-Főiskolai Napok”-on át a „Pályaválasztási Nyitott Napok”-ig számtalan rendezvény szervezői és/vagy rendszeres résztvevői voltak. Nem elhanyagolható a tömegtájékoztatásban betöltött szerepvállalás, amely sajtó-és médiakapcsolatokon keresztül valósult meg.

A Pszichológiai Osztály a hagyományos képesség-, érdeklődés-, és személyiség vizsgálatokon alapuló pszichológiai tanácsadás mellett bővítette szakmai palettáját. A pályaválasztás, pályakorrekció, iskolaváltás problematikáját tágabb, rendszerszemléletű gondolkodási keretbe helyezve, a fiatalok ezzel összefüggő nehézségeinek, élethelyzeti kríziseinek megoldásában változatos módszerek alkalmazásával igyekezett segíteni, a megoldáskeresésében (pl. továbbküldés, átirányítás stb.) is folyamatos támogatást nyújtani.

A pályaválasztási konzultáció mellett egyre gyakoribbá vált az életvezetési tanácsadás is. Módszertani kínálatukban megjelentek olyan egyéni és/vagy csoportos foglalkozások, tréningek, melyek az önismeret, szociális készségfejlesztés, tanulás-módszertani eszköztár bővítése körében kínáltak fejlődési lehetőséget. A tanácskérő családok problémáival családkonzultációs és/vagy családterápiás megközelítésben is kezdtek foglalkozni.

 

Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet  – FPPTI (2007-2008)

A Fővárosi Közgyűlés 2007. május 31-i ülésén határozati javaslat készült a Fővárosi Pedagógiai Intézet és a Fővárosi Ifjúsági és Pályaválasztási Tanácsadó átszervezésére, miszerint „feladatracionalizás keretében” jogutóddal (FPPTI) a főváros megszüntetné a két intézetet.

Az elképzelés nem volt új keletű. Tulajdonképpen már 1974-ben is megfogalmazódott egy ilyen szándék, de az akkor még nem valósult meg. Az 1997 júniusában elfogadott Budapest Főváros Fejlesztési Terve dokumentum ismét felvetette ezt a gondolatot. Felgyorsította a folyamatot a két intézmény közös székhelyre költöztetése.

2007 tavaszán a Főpolgármesteri Hivatal Oktatási Ügyosztálya megbízást kapott az új szervezeti elképzelések kidolgozására

 

Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet – MFPPTI (2008-2013)

Alig telt el egy naptári év, amikor újabb névváltozás következett be az intézet történetében.

A főváros és az FPPTI vezetése kezdeményezte, hogy intézmény névadója az 1986-ban elhunyt jeles pszichológus, Mérei Ferenc legyen.

  1. október 9-től Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet néven folytatódott a tanácsadó története.
  2. november 18-án Mérei Ferenc lányainak jelenlétében az intézet udvarán Demszky Gábor főpolgármester felavatta a tudósról készült szobrot, és a bejáratnál őt idéző emléktáblát helyeztek el.

Az összevont intézet munkája ebben az intervallumban jelentősen átalakult. A feladatbővülésekkel sok új munkatárs érkezett, számos pályázat és projekt befogadása és megvalósítása történt ekkor. Az intézet 2009-ben Budapest-díjban részesült.

 

 

Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat – FPSZ Továbbtanulási és Pályaválasztási Tanácsadó Tagintézménye (2013. szeptember 1-től napjainkig)

Az 1993-as, a közoktatásról szóló törvény (34. §) a pedagógia szakszolgáltatás keretébe vonta a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadást. Ugyanezt erősítette meg a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 18. §-a.

Változást jelentett a korábbi évekhez, évtizedekhez képest, hogy az állam közvetetten már nem a fővárosi önkormányzaton keresztül, hanem közvetlenül a Klebelsberg Kuno Intézményfenntartón (illetékes tankerületén) keresztül gyakorolta fenntartói feladatát

Budapesten és a megyeszékhelyeken megalakultak a pedagógiai szakszolgálatok 10, törvény által előírt szakfeladattal:

  • gyógypedagógiai tanácsadás,
  • korai fejlesztés, oktatás és gondozás; fejlesztő nevelés;
  • szakértői bizottsági tevékenység;
  • nevelési tanácsadás;
  • logopédiai ellátás;
  • továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás;
  • konduktív pedagógiai ellátás;
  • gyógytestnevelés;
  • iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás;
  • a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása.

 

Irodalomjegyzék

Borbély Pecze Tibor Bors: A tanácsadás múltja, jelene, kérdései

Dudás János: Fővárosi Pályaválasztási Intézet + Fővárosi Munkavállalási Tanácsadó = Fővárosi Pályaválasztási és Munkavállalási Tanácsadó; Pedagógiai Szemle 39. évf. No. 9., 1989., 845-849. p.

Kocsis Antal: Maradt még egy pályaválasztási tanácsadó; Munkaügyi Szemle 45. 3. 2001. 39-41. p.

Kocsis Antal: Pályaválasztási információk; Köznevelés, 54. 32. 1998. 9. p.

Kocsis Antal: Pályaválasztás-intézményi háttér nélkül; Köznevelés, 57.9. 2001. 7. p.

Kónya Sándor: Magyar Tudományos Tanács (1948-1949); Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1998., 112. p.

Laki Ildikó: Pályaválasztási tanácsadás; Educatio 1988/3 597-599. p.

Országgyűlés naplója hiteles kiadás II.kötet 28-51. ülés; Budapest, 1967

Perlai Béla: Pályaválasztási Tanácsadó megszervezése, működése, munkamódszere; Állam és igazgatás, 20.évf., 5.sz., 1970. 459-468. p.

Dr. B. Schmidt Gizella: A Magyar Királyi Gyermeklélektani Intézet és Pályaválasztási Tanácsadó; Protestáns Tanügyi Szemle, 1944/6 132. p.

Sipeki Irén: A pályaválasztási tanácsadók tevékenységének és történetének áttekintése; Neveléstörténet 2., 1-2. sz., 2005. 124-136. p